Eroticism has this in common with an addictive drug: that there is a coercive element to its pleasure with which part of us is in complicity, and part not. Thus ever since time began men have been trying to enjoy eroticism without being destroyed by it. Societies, religions can be defined in the way they deal with this conundrum. Polygamy, monogamy with repression, monogamy with affairs, monogamy with prostitutes, serial monogamy. Not to mention individual solutions of great ingenuity, or desperation: Victor Hugo with the door knocked through the wall of his office, to let in a girl each afternoon. Auden's flair for finding call-boys in every town. Picasso who simply refused when wife and mistress demanded he choose between them. Then there is always the hair-shirt of course. But perhaps the thing to remember when you wake up with a life full of fresh paint and tortuous complications is that eroticism wasn't invented for you, nor merely for the survival of the species perhaps, but for a divinity's entertainment. Nothing generates so many opportunities for titillation and schadenfreude as eroticism. Which is why it lies at the centre of so much narrative. How the gods thronged the balconies of heaven to see the consequences of Helen's betrayal! And your friends are watching too. Your antics have put the shine on many a late-night conversation.
On the borders between mythology and history, that wily survivor Odysseus was the first who learnt to trick the gods. And perhaps his smartest trick of all was that of lashing himself to the mast before the Sirens came in earshot. There are those of course who are happy to stand at the railings, even scan the horizon. Otherwise, choose your mast, find the ropes that suit you: sport, workaholism, celibacy with prayerbook and bell... But the kindest and toughest ropes of all are probably to be found in some suburban semi-detached with rowdy children and a woman who never allows the dust to settle for too long.
| Az erotikát és a kábítószert egy közös vonás köt össze: mindkettő élvezete egy kényszerítő elem, amellyel részben cinkosai vagyunk, részben nem. Az idők kezdetétől fogva próbálta így élvezni az emberiség az erotikát anélkül hogy az tönkretegye őt. Társadalmak és vallások meghatározója, hogyan foglalkoznak ezzel a rejtéllyel. Poligámia, elnyomott monogámia, viszonyokkal járó monogámia, monogámia prostituáltakkal, sorozatos monogámia. Nem is beszélve egyéni, nagyszerűen találékony vagy kétségbeesett megoldásokról: Victor Hugó, az irodája falán keresztülfúrt ajtón engedett be egy lányt minden délután. Auden érzéke, hímringyókat találni minden városban. Picasso egyszerűen visszautasította a feleségét és a szeretőjét, akik követelték tőle, hogy válasszon köztük. És aztán persze ott van a szőrcsuha is. Amire emlékeznünk kell amikor tele friss festékkel és kanyargós bonyolításokkal ébredünk, talán az, hogy az erotika nem nekünk lett kitalálva, és talán a faj továbbélésére sem, hanem egy istenség szórakoztatására. Semmi nem termel annyi alkalmat az ingerlésre és a kárörömre mint az erotika. Talán éppen ezért szerepel annyi elbeszélésben. Hogyan zsúfolták az égbolt erkélyein Helénát elárulása következményei láttára! És a barátaid is figyelnek. A bolondozásaid beragyogtak jó egynéhány késő esti társalgást.
A mitológia és a történelem közti határon, Odisszeusz volt az első, az az agyafúrt túlélő, aki megtanulta az isteneket beugratni. És talán a legravaszabb trükkje az volt, hogy az árbóchoz bilincselte magát mielőtt a szirének fültávolságba jöttek. Persze vannak azok akik boldogan állnak a kerítés mögött, és fürkészik a láthatárt. Különben válaszd ki az árbócodat, találd meg a neked megfelelő kötelet: sport, munkaalkoholizmus, szüzesség imakönyvvel és haranggal… De a legjobb és legszívósabb kötél valószínűleg valami peremvárosi ikerházban található, rakoncás gyerekekkel és egy asszonnyal, aki soha nem engedi túl sokáig, hogy a por letelepedjék.
|