Eroticism has this in common with an addictive drug: that there is a coercive element to its pleasure with which part of us is in complicity, and part not. Thus ever since time began men have been trying to enjoy eroticism without being destroyed by it. Societies, religions can be defined in the way they deal with this conundrum. Polygamy, monogamy with repression, monogamy with affairs, monogamy with prostitutes, serial monogamy. Not to mention individual solutions of great ingenuity, or desperation: Victor Hugo with the door knocked through the wall of his office, to let in a girl each afternoon. Auden's flair for finding call-boys in every town. Picasso who simply refused when wife and mistress demanded he choose between them. Then there is always the hair-shirt of course. But perhaps the thing to remember when you wake up with a life full of fresh paint and tortuous complications is that eroticism wasn't invented for you, nor merely for the survival of the species perhaps, but for a divinity's entertainment. Nothing generates so many opportunities for titillation and schadenfreude as eroticism. Which is why it lies at the centre of so much narrative. How the gods thronged the balconies of heaven to see the consequences of Helen's betrayal! And your friends are watching too. Your antics have put the shine on many a late-night conversation.
On the borders between mythology and history, that wily survivor Odysseus was the first who learnt to trick the gods. And perhaps his smartest trick of all was that of lashing himself to the mast before the Sirens came in earshot. There are those of course who are happy to stand at the railings, even scan the horizon. Otherwise, choose your mast, find the ropes that suit you: sport, workaholism, celibacy with prayerbook and bell... But the kindest and toughest ropes of all are probably to be found in some suburban semi-detached with rowdy children and a woman who never allows the dust to settle for too long.
| Az erotika és a kábítószer közös vonása az örömhöz jutás iránti ösztönös igény, melyhez énünk egyik fele bűnösen ragaszkodik, míg a másik józanul távol maradna. Mióta világ a világ, a férfiak igyekeznek úgy kiélvezni az erotika nyújtotta örömöket, hogy közben az ne lehessen úrrá rajtuk. Különféle társadalmak és vallások erre más-más megoldást ajánlanak: többnejűséget, egynejűséget, önmegtartóztatással vagy annak elhagyásával, pénzen vett örömökkel fűszerezve vagy éppen sorozatos monogámiát. Léteznek természetesen a rafinériából vagy éppen végső elkeseredésből eredő kerülőutak is: Victor Hugo átüttette irodája falát, hogy titokban egy lányt engedhessen be magához délutánonként. Audennek kifinomult szimata volt hozzá, hogy bármelyik városban fiút találjon magának. Picasso nem volt hajlandó választani hitvese és szeretője között, mikor erre szólították fel. Természetesen mindig ott van az önmegtartóztatás lehetősége is. Folytonos újrakezdésekkel és szövevényes gondokkal teli életünk során ráébredünk: az erotikát nem számunkra, de még csak nem is fajunk fenntartására, hanem istenségek mulattatására találták ki. Semmi más nem nyújt oly sok alkalmat a jóleső izgalomra vagy éppen a kárörvendésre, mint az erotika. Nem véletlen, hogy számtalan történet központi eleme. Miként az istenek a mennyek erkélyeihez tódulva szemlélték Heléna hűtlenségének következményeit, úgy figyelik barátaink is minden mozdulatunkat. Mindig készen állnak, hogy ostobaságainkon csámcsoghassanak a hátunk mögött.
A fantázia és a valóság határvidékén, Odüsszeusz, a ravasz túlélő volt az első, aki kiókumlálta, hogyan szedje rá az isteneket. Egyik agyafúrt ötlete volt, hogy kikötözte magát az árbochoz, mielőtt a szirének hallótávolságon belülre érhettek volna. Vannak persze olyanok is, akik jóleső örömmel hajolnak át a hajó korlátján, s talán még kutatják is a távolt. Persze dönthetünk éppenséggel az árboc mellett is, amihez már csak egy nekünk tetsző kötelet kell kerítenünk: sport, munkamánia, cölibátus a vele járó kötelező imakönyvvel és haranggal... De a legédesebb és legerősebb köteléket talán mégis egy külvárosi ikerházban, zsivány kölykök és egy szerető asszony karjaiban leljük meg, aki nem hagyja kialudni a parazsat.
Tim Parks „Erósz” című esszéjéből.
|